A Pécsi Székesegyházi Plébánia – ma "Családért Csoport" néven ismert – karitasz csoportjának gyökerei 1979-ig nyúlnak vissza. Akkoriban alakultak a Plébánia körül az első kisközösségek, akkor indultunk mi is, HÉTFŐSÖK néven, mivel hétfő esténként jöttünk össze, egyetemisták és dolgozók közösen. Vezetőnk a mindenkori székesegyházi káplán atya volt, végül 1990-ben megszűnt csoportunkban a papi vezetés.

Néhányan a régiek közül, és új tagokkal kibővülve ma is együtt imádkozunk hétfő esténként 19-21 óráig a Szt Anna teremben (Káptalan u.8), adva evvel az imahátteret a Mt 25,35-46 igeszakasz indíttatására 1987-ben megalakult plébániai karitasz csoportnak, melynek munkájában teljes létszámmal részt veszünk. Lelki vezetőnk 5 év óta   Werner Imre atya, aki havonta egyszer jön közénk.

Munkánkat használt ruha gyűjtésével és rászorulók közötti szétosztásával kezdtük. Ez a munka lassan családgondozássá érett, de sajnos, munkaerő és megfelelő helyiség hiányában most csak havi 1 alkalommal tudunk ruhaakciót szervezni.

Később az Egyházközség területén végzett családlátogatással felkutatott idős, magányos embereket is látogattunk, beszélgetéssel, kisebb szolgálatok végzésével enyhítve magukra maradottságukat. 1990-ben jött létre a nyugdíjas klubunk, melynek keretében hétfő délelőttönként hitoktatás történik idős testvéreink reszére, csütörtök délelőtt pedig ugyancsak nekik, kézimunka kört működtetünk a Szt Anna teremben.

Évente egyszer, Szentháromság vasárnapja körül városszintű szentmise van nyugdíjasok részére a Székesegyházban, melyen felvehetik a szent kenet szentségét. Utána szerény agapén látjuk vendégül őket.

Megszerveztük a Szanatóriumban a beteglátogatást, lelki vigaszt nyújtva a bentfekvőknek, különösen azoknak, akiket nem látogatnak. Hetenként egy alkalommal szentmise is van itt.

Alkalmanként hajléktalanoknak is nyújtunk segítséget, de ez nem igazán szervezett formában történik.

Azok, akiknek ezen munkák megtervezésében, megszervezésében, kialakításában oroszlánrészük volt, sajnos, már nem dolgoznak velünk. Máig is szeretettel gondolunk rájuk!

1996-ban sikerült megvalósítani egy régi álmunkat, hogy ne csak idősekkel és betegekkel, a szembetűnően rászorulókkal foglalkozzunk, hanem az olyan, a szeretetéhségtől az anyagi szükségnél is jobban szenvedő gyermekekkel, fiatalokkal is, akik látszólag rendezett körülmények között, családban (többnyire csonka családban) élnek, mégis, szeretethiányban szenvednek. Körülményeik kergetik őket rossz társaságba.

A Néri szt. Fülöpről szóló "Legyetek jók, ha tudtok" c. film, a Regőczi atyáról megjelenő önéletrajz és Don Bosco életéről és munkásságáról megjelenő könyvek sarkaltak bennünket erre a munkára. Leginkább Don Bosco nevelési elvei érintettek meg bennünket, Őt szeretnénk követni a feltétel nélküli szeretetben, személyválogatás nélküli teljes elfogadásban. Adjunk példát, buzdítsunk, dicsérjünk, de soha ne szégyenítsünk meg senkit, ne alkalmazzunk testi fenyítést, csak a bűnt utasítsuk el, de a bűnös ennek ellenére érezze, hogy továbbra is szeretjük.

Általános iskolás korú gyermekekkel foglalkozunk, naponta 14-17 óráig. Don Bosco oratoriumának mintájára tanítani, nevelni igyekszünk őket, uzsonnát kapnak, játszunk, kirándulunk, kézműves foglalkozásokat szervezünk, színházba, moziba visszük őket.

Nyáron egy hetes táborban vehetnek részt és a szünidőben hetenként egyszer egész napos kirándulásra megyünk velük. Igyekszünk Don Bosco nyomán a legfontosabbra, Isten ismeretére, tiszteletére, szeretetére oktatni őket, a mai világban azonban csak aki próbálja, tudja, hogy ez milyen nehéz. Napi 3 órában szinte lehetetlen küzdeni a 21 órai ellenhatással. De Isten, Szűz Anya és Don Bosco atyánk segítségét remélve nem adjuk fel.

Minden munkát önkéntes segítők látnak el, a szolgáltatások pedig ingyenesek.

Aki kedvet kapott bármelyik munkánkhoz csatlakozni, nagy örömmel vesszük, szeretettel várjuk.

Ha valaki rászorulóról tud, akin segíthetünk, kérjük, irányítsa hozzánk.

FŐOLDAL